40 ÉVE LÉTEZIK A KASTÉLYKÖNYVTÁR

A devecseri Kastélykönyvtár 1986. szeptember 12-i megnyitása kiemelkedő esemény volt a hazai közművelődésben, amelyet a korabeli sajtó Közép-Európa egyik legnagyobb és legmodernebb községi könyvtáraként ünnepelt. Az alábbiakban összefoglaljuk a megnyitás jelentőségét, értékeit és az ott zajló közösségi életet:

A megnyitás jelentősége és építészeti értékei

• Műemléki rehabilitáció: A könyvtár a 16. századi, barokk és reneszánsz stílusjegyeket őrző Esterházy-kastélyban kapott helyet, amelyet példásan újítottak fel. A belsőépítészeti munka során megőrizték a faragott tölgyfa ajtókat, a kazettás mennyezeteket, valamint a 15. és 19. századi reneszánsz és barokk kandallókat.
• Korszerű funkciók: Az 1500 négyzetméteres alapterület véget vetett a korábbi nehézségeknek, amikor az intézmény több távoli épületben és bérelt raktárakban működött. Az új épület hatalmas raktárkapacitással és modern, 70 ezer kötetes szabadpolcos állománnyal nyílt meg.
• Ideális környezet: A kastélyt övező őspark és arborétum – mocsári ciprusokkal és óriásfenyőkkel – csendes, elmélyült szellemi munkára és kikapcsolódásra alkalmas környezetet biztosított.

Szakmai elismertség és a „devecseri módszer”

• Országos figyelem: A sajtó „álomszép” és pompás intézményként hivatkozott rá, amely információs központként is funkcionált. Itt tartották a megyei könyvtárigazgatók országos tanácskozását is.
• Központi ellátás: Az intézmény szakmai hírnevét erősítette a Kovács Emil igazgató nevéhez fűződő központosított könyvellátási rendszer. A Kastélykönyvtár közel 50 környékbeli község könyvtári munkáját irányította, biztosítva a kistelepülések folyamatos és minőségi könyvellátását.

Programok és közösségi szervezetek

A Kastélykönyvtár nem csupán könyvgyűjtemény, hanem vibráló kulturális központtá vált:

• Somlói Baráti Kör: A könyvtár falai között alakult meg ez a civil szervezet a Somló-vidék értékeinek ápolására és egy speciális szakgyűjtemény létrehozására.
• Zenei élet: A kiváló akusztikájú egykori lovagteremben rendszeresek voltak a hangversenyek, fellépett többek között a Musica Antiqua Hungarica együttes is.
• Gyermekműsorok és irodalom: A könyvtár vendége volt Vitai Ildikó Budapesten élő verséneklő előadóművész. A művésznő országos ismertségét gyermekműsorainak, valamint az olyan televíziós ifjúsági produkcióknak köszönhette, mint a Cimbora, a Pengető, a Családi kör vagy a Fiatal költők – új versek. Devecserben is népszerű volt a versekkel és dalokkal színesített foglalkozása.
• Kastélygaléria: Az emeleti galéria állandó és időszaki kiállításoknak adott otthont. 1987-ben itt mutatta be alkotásait Perei Zoltán grafikusművész is, gazdagítva a kastély képzőművészeti kínálatát.
• Oktatás: Az intézmény nyelvtanfolyamoknak, videó- és számítógépes programoknak, valamint neves írókkal való találkozóknak is helyszínt biztosított.

A Kastélykönyvtár nyitása idején havonta mintegy ötezer látogatót fogadott, ami fényesen igazolta a beruházás létjogosultságát és az intézmény közösségformáló erejét.

A KASTÉLY KORÁBBI TÖRTÉNETE

A település neve személynévi eredetű. Az írott forrásokban először 1502-ben említett Devecseri Csoron András a mohácsi vész körüli években kastélyt építtetett Devecserben, ennek a kastélynak részleteit sikerült megtalálni az Esterházyak épületének falaiban. Ekkor a belső udvar körül tornyos, bástyás falak védték és a Torna patakból táplált vizesárok vette körül. A középkor és a korai újkor ezt az épületformát, az árokkal, tornyos falakkal körülvett, megerősített nemesi lakóhelyet nevezte kastélynak. Manapság inkább a Jókai Mórtól származó várkastély névvel illetik. Csoron András a kastélyban hunyt el 1551-ben, vagyonát egyetlen, János nevű fia örökölte. A devecseri kastély már Csoron András életében a végvárak közé tartozott. Fia, Csoron János már nem Devecserben élt. Birtokait két leánya örökölte. Devecser Margit nevű lányáé és annak férjéé Nádasdy Kristófé lett. 1626-ban Esterházy Miklós szerezte meg a birtokot, de hamarosan zálogba adta. A család csak 1650-ben váltotta vissza. A kastély ekkor Esterházy Ferenc birtokába került.

A kastély a Rákóczi-szabadságharc éveiben csekély szerepet játszott. 1704-ben Károlyi Sándor, 1705-től 1709-ig Esterházy Antal kuruc generális egyik székhelye volt. Az épületről 1718 körül még azt írták, hogy elegáns, a század közepére azonban nagyon is elhanyagolt állapotba került, uradalmi magtárnak használták. Az 1760-as évekig abban a formában állt, ahogyan 1526 körül megépítették. A 17. század végén vagy a 18. század első felében valamilyen, ismeretlen indokú átépítés történt. Az átépítés inkább csak a főépületre vonatkozott, a kastély külső falait, tornyait és bástyáit éppen az 1760-as években kezdték bontani. A jelenlegi plébániatemplom 1761-1762-ben történt építése alkalmával a kitermelt földet a vizesárok betöltésére használták fel. A külső falakat olyan mértékben bontották meg akkor, hogy 1766-ban egy szakaszon új kerítés falazását rendelték el.

A 18. század végére mindennek ellenére az épületek már nagyon rossz állapotban voltak. Újjáépítésére több terv készült, a megvalósult terv – amelynek a főépület a mostani alakját köszönheti – a pozsonyi német Georg Karl Zillach építész műve lett, akinek rajzai 1945 előtt, a háború végén elpusztult pápai Esterházy levéltárban még láthatók voltak. Az építkezés az 1790-es évek elején történt. A főépület átépítése mellett ekkor készült a mai barokk főkapu. A 18. század végén a kastélytól keletre elterülő tó vizét lecsapolták, helyére parkot telepítettek. 1790-től megközelítően egy évszázadig maradt változatlan formában a kastély. Rómer Flóris „A Bakony” című 1860-ban megjelent könyve alapján a főépületet akkor ismét magtárnak használták, a melléképületekben a járási hivatalok székeltek. Véleménye szerint az egész épületegyüttes meglehetősen elhanyagolt volt, külső falai düledeztek. A pápai Esterházy grófok ezt követően újra átépítették az egész épületegyüttest. Az építkezés tervezője Voyta Adolf pápai építész volt. Időpontja és körülménye nem ismert. A főépületben ekkor készültek a faragott famennyezetek és a második emeletre vezető falépcső, az összes ajtó és ablak. A nagyterem késő reneszánsz kandallóját az udvarban levő díszkúttal együtt – ez ma másolatban látható, eredetijét a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi – Velencében vásárolták, mindkettő késői reneszánsz stílusú.

A második világháború utáni években, amikor a kastély teljes berendezése eltűnt, az épületek egy ideig üresen álltak, majd újra a járási hivatalok költöztek be. Azoknak az Ajkára való átkerülését követően az első elképzelés szerinti megyei továbbképző központ nem valósult meg. Új meggondolások alapján szociális otthon létesítését határozták el az illetékesek. A tervezés során bebizonyosodott, hogy sem a főépület sem a melléképületek erre nem alkalmasak, így a műemléki hatóság akkori vezetőinek hozzájárulásával az udvar északkeleti sarkába új épületet emeltek.

A kastély főépületében kapott helyet a könyvtár. Átalakításokat végeztek, így került helyreállításra az első emeleten a két kőből faragott reneszánsz ajtókeret, így került vissza eredeti helyére az egyik szépen faragott kandalló. Egy töredékeiből összerakott ablakkeretet is sikerült bemutatni az egyik terem falába beépítve. Említésre méltók még a pince hatalmas dongaboltozatú terei is.

A város lakói azért is örülnek az itt elhelyezett könyvtárnak, mert a kastély évszázadokon keresztül számukra rejtélyes és idegen világ volt, ahova csak nagyon keveseknek volt módjuk belépni.


Felhasznált irodalom:

Veress D. Csaba : Devecser évszázadai

KOPPÁNY Tibor: Devecser Esterházy-kastély. Budapest: TKM Egyes., 1992. 16 p.

KOVÁCS Emil: Könyvtár a várkastélyban. In: Megyei Pedagógiai Körkép. 1988. 3. sz.51. p.