A KASTÉLY TÖRTÉNETE
A várkastélyban könyvtárunk 1986. szeptember 12-én kapott otthont.
A település neve személynévi eredetű. Az írott forrásokban először 1502-ben említett Devecseri Csoron András a mohácsi vész körüli években kastélyt építtetett Devecserben, ennek a kastélynak részleteit sikerült megtalálni az Esterházyak épületének falaiban. Ekkor a belső udvar körül tornyos, bástyás falak védték és a Torna patakból táplált vizesárok vette körül. A középkor és a korai újkor ezt az épületformát, az árokkal, tornyos falakkal körülvett, megerősített nemesi lakóhelyet nevezte kastélynak. Manapság inkább a Jókai Mórtól származó várkastély névvel illetik. Csoron András a kastélyban hunyt el 1551-ben, vagyonát egyetlen, János nevű fia örökölte. A devecseri kastély már Csoron András életében a végvárak közé tartozott. Fia, Csoron János már nem Devecserben élt. Birtokait két leánya örökölte. Devecser Margit nevű lányáé és annak férjéé Nádasdy Kristófé lett. 1626-ban Esterházy Miklós szerezte meg a birtokot, de hamarosan zálogba adta. A család csak 1650-ben váltotta vissza. A kastély ekkor Esterházy Ferenc birtokába került.
A kastély a Rákóczi-szabadságharc éveiben csekély szerepet játszott. 1704-ben Károlyi Sándor, 1705-től 1709-ig Esterházy Antal kuruc generális egyik székhelye volt. Az épületről 1718 körül még azt írták, hogy elegáns, a század közepére azonban nagyon is elhanyagolt állapotba került, uradalmi magtárnak használták. Az 1760-as évekig abban a formában állt, ahogyan 1526 körül megépítették. A 17. század végén vagy a 18. század első felében valamilyen, ismeretlen indokú átépítés történt. Az átépítés inkább csak a főépületre vonatkozott, a kastély külső falait, tornyait és bástyáit éppen az 1760-as években kezdték bontani. A jelenlegi plébániatemplom 1761-1762-ben történt építése alkalmával a kitermelt földet a vizesárok betöltésére használták fel. A külső falakat olyan mértékben bontották meg akkor, hogy 1766-ban egy szakaszon új kerítés falazását rendelték el.
A 18. század végére mindennek ellenére az épületek már nagyon rossz állapotban voltak. Újjáépítésére több terv készült, a megvalósult terv – amelynek a főépület a mostani alakját köszönheti – a pozsonyi német Georg Karl Zillach építész műve lett, akinek rajzai 1945 előtt, a háború végén elpusztult pápai Esterházy levéltárban még láthatók voltak. Az építkezés az 1790-es évek elején történt. A főépület átépítése mellett ekkor készült a mai barokk főkapu. A 18. század végén a kastélytól keletre elterülő tó vizét lecsapolták, helyére parkot telepítettek. 1790-től megközelítően egy évszázadig maradt változatlan formában a kastély. Rómer Flóris „A Bakony” című 1860-ban megjelent könyve alapján a főépületet akkor ismét magtárnak használták, a melléképületekben a járási hivatalok székeltek. Véleménye szerint az egész épületegyüttes meglehetősen elhanyagolt volt, külső falai düledeztek. A pápai Esterházy grófok ezt követően újra átépítették az egész épületegyüttest. Az építkezés tervezője Voyta Adolf pápai építész volt. Időpontja és körülménye nem ismert. A főépületben ekkor készültek a faragott famennyezetek és a második emeletre vezető falépcső, az összes ajtó és ablak. A nagyterem késő reneszánsz kandallóját az udvarban levő díszkúttal együtt – ez ma másolatban látható, eredetijét a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi – Velencében vásárolták, mindkettő késői reneszánsz stílusú.
A második világháború utáni években, amikor a kastély teljes berendezése eltűnt, az épületek egy ideig üresen álltak, majd újra a járási hivatalok költöztek be. Azoknak az Ajkára való átkerülését követően az első elképzelés szerinti megyei továbbképző központ nem valósult meg. Új meggondolások alapján szociális otthon létesítését határozták el az illetékesek. A tervezés során bebizonyosodott, hogy sem a főépület sem a melléképületek erre nem alkalmasak, így a műemléki hatóság akkori vezetőinek hozzájárulásával az udvar északkeleti sarkába új épületet emeltek.
A kastély főépületében kapott helyet a könyvtár. Átalakításokat végeztek, így került helyreállításra az első emeleten a két kőből faragott reneszánsz ajtókeret, így került vissza eredeti helyére az egyik szépen faragott kandalló. Egy töredékeiből összerakott ablakkeretet is sikerült bemutatni az egyik terem falába beépítve. Említésre méltók még a pince hatalmas dongaboltozatú terei is.
A város lakói azért is örülnek az itt elhelyezett könyvtárnak, mert a kastély évszázadokon keresztül számukra rejtélyes és idegen világ volt, ahova csak nagyon keveseknek volt módjuk belépni.
Felhasznált irodalom:
Veress D. Csaba : Devecser évszázadai
KOPPÁNY Tibor: Devecser Esterházy-kastély. Budapest: TKM Egyes., 1992. 16 p.
KOVÁCS Emil: Könyvtár a várkastélyban. In: Megyei Pedagógiai Körkép. 1988. 3. sz.51. p.